Üdvözlök mindenkit, aki erre a bejegyzésre szánja az idejét. Igazából kicsit izgatottan írom ezeket a sorokat, mert még soha nem írtam blogot. Szóval ha eleinte kicsit döcög, akkor szerencsére később már csak jobb lehet.
Tegnap este jutott eszembe, hogy meg kellene osztanom a tapasztalataimat kezdő háziasszony témakörben. Az az igazság, hogy én már 10 éve űzöm a "háziasszonykodást", tehát kezdőnek már nem vagyok mondható, de még mindig vannak olyan dolgok, amikre csak most jövök rá.
21 évesen elköltöztem otthonról, és azt gondoltam, akkor leszek igazi nő, ha tökéletes háztartást vezetek. Na ez nem azt jelenti, hogy nincs emellett tisztes foglalkozásom, amivel pénzt is keresek, csak annyit, hogy otthon is meg szerettem volna állni a helyem. Főleg, hogy először laktam együtt pasival, és anyukámtól azt láttam, hogy egy rendes nő az otthonát is rendben tartja és minden nap van meleg étel az asztalon. Na persze nem úgy kell képzelni, mint Donna Reed-et, aki rakott szoknyában, fixre hajlakkozott fejjel várja mosolyogva a férjét, egyik kezében egy tálban sült hússal, másikkal a hites uráról rángatja le a zakót.
Az első nagy bökkenő ebben a projektben a levesek, főzelékek, kelt tészták témakör volt. Annyira rosszul csináltam, hogy az akkori párom kifejezett megkért, hogy inkább ne csináljak például gulyáslevest, mert ehetetlen. De jó hír, hogy kellő kitartással, sok gyakorlással ma már kifejezetten finomat tudok gyártani.
Az a nagy blogos tervem, hogy minden alkalommal megosztok valami hasznos tapasztalatot, kivéve most, mert ez csak egy amolyan bemutatkozás. Igazából valószínű, hogy egy darabig kutya sem fogja olvasni amit klimpírozom, ezért ez kicsit olyan, mintha magamban beszélnék, de majd meglátjuk, hogy mi sül ki belőle. Lehet, hogy sok tíz év múlva valakit annyira megihletek, hogy végigpróbálja az összes majdani tanácsomat, és közben megosztja a tapasztalataimmal kapcsolatos tapasztalatait, és a végén egy amolyan újkori Julia Child leszek.
Na majd meglátjuk.
brmp
